Egyéb

Nyüves ország, édes hazám

(Megjelent a Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2006. szeptember 28-i számában. Németre fordította: Relle Ágnes)

Már össze volt csomagolva a bőröndbe minden, már ott állt a taxi a ház előtt, már a jegygyűrűt is lehúzta az ujjáról Apám, de még mindig nem tudta rászánni magát az indulásra. Mondtam, egy pillanatra dőljön le, mondta: jó, aztán elvettem a kisasztalról egy újságot és kiterítettem az ágyra, hogy cipőjével ne koszolja össze a gyógyszerszagú, fájdalomverítékes ágyneműt. Véletlen volt, tényleg véletlen volt, már amennyire véletlen lehet az ilyesmi egy megúszott halálos ítélet, hét év börtön, meg egy hazugságundorral telt élet után, de a cipősarok alá pont egy fénykép került: valami választási népünnepélyen egy túlhevült férfi épp kezet csókol a győztes Gyurcsány Ferencnek, aki rá se néz.


A SZÜRKE

adventi gyűlöletbeszéd

Egy zsidó, az most jó lenne. Vagy román. Esetleg tót. Valaki, akin le lehet verni. Igen, egy kaftános, görbe orrú zsidó, akiről lerí, hogy ő csinálta, ott ült a csörgő zsákokon és marékkal mérte, harminc aranyat adott minden NEM-ért.

Egy kommunista kéne, akit komolyan veszel, mert apád vére ott szárad az öltönyén. Akin nem röhögsz, amikor belezavarodik a balsors-elemző hegyi beszédébe, és összeforrt csontok helyett összecsórt fontokra hivatkozik.