Kleopátra

Á. Serey Éva: Anyám, Kleopátra

Bartis Attila drámája a Nemzetiben

Egy jó mű átemelése egy másik műnembe mindig kockázatos vállalkozás, hiszen az anyagnak megvan a maga természete, amely szinte kiköveteli a megformálás mikéntjét. A jó epika rétegzettebb, többsíkú, jelentésgazdagabb lehet, az érzékeny befogadóban könnyebben hozhatja mozgásba a képzettársítások tartományát. A drámai szöveg - kevés kivételtől eltekintve - egyneműbb, már csak az élőbeszéd szabályai miatt is. Ugyanaz a mondat a színész szájából hiteltelen, netán hamisan szól, holott az epikus mű folyamatában teljesen a helyén volt.


Csáki Judit: Szkander

Anyám, Kleopátra - A Nemzeti Színház előadásáról

Ez bizony egy egészen jó regény, bizonygatom magamnak és egyéb hitetlenkedőknek, akik épp kiájulnak a Nemzeti Színház stúdiójából az előadás után. De mivel A nyugalom és az Anyám, Kleopátra köszönő viszonyban sincsen egymással, reménytelen a helyzetem, még magam előtt is. Pedig Bartis Attila írta mindkettőt – de tán épp ez a baj.

Nem szórakoztatok én most senkit azzal, hogy végigszaladok a tartalmi különbségeken; pedig szórakoztató lenne, hiszen, mint mondtam, a regény jó. A Nemzeti Színház stúdiójában játszott darab viszont nem egyszerűen rossz, hanem önmaga ellensége: zavaros és érthetetlen, tétova és bizonytalan.