Bombitz Attila: Szerelemről, Holdraszállásról és művészetről

Bartis Attila könyvei kapcsán.

Bartis Attila eddig megjelent három könyve: A séta (1995, 2001), A kéklő pára (1998), A nyugalom (2001) mind arra késztetik az olvasót, hogy időről időre maga elé vegye őket, hogy hagyja, húzza nyelvének kitapinthatatlan mélységei felé, hogy feszüljön neki a rendszeres rekonstrukciós gyakorlatoknak, hogy fixírozza lassan és kíméletlenül a képi elbeszélések tükröződéseiben önmaga elmosódó arcmását. Séta kéklő párában, s nyugalomban? Szerzővel, elbeszélővel, eltűnő alakkal? Vagy csak az olvasói alakmás nárcisztikus vágya szólal meg ennyi koldusszépséget és reményérzékenységet tapasztalván? Megkísérelünk - a magunk részéről legalábbis - pontosabban utánajárni ebben az írásban, mi is az, ami Bartis könyveit illetően elfogódottá teheti az olvasót.