Anyám, Kleopátra Részlet az Anyám, Kleopátra című darabból

Andor és Eszter be, a lánynál virágcsokor.
ANDOR
Beszól az anya szobájába. Szeretném, ha megismerné Esztert, anyám.
ANYA
Bentről. Tényleg? Egy pillanat, drágám, csak magamra kapok valamit.
ESZTER Azt hiszem, tévedtél. 
ANDOR Nem tévedtem. Utoljára hatéves koromban szólított drágámnak.
ESZTER Színésznő. Nem várhatod el, hogy ne szerepeljen.
ANDOR Egy anyától viszont elvárhatom... Megfogja a karját. Gyere.
ESZTER Hova?
ANDOR Menjünk. Ennek semmi értelme.
ESZTER Az istenért, mitől rettegsz ennyire?
ANDOR Attól, hogy három perc múlva zokogni fogsz.
ESZTER Lehet. De legalább tudni fogom, hogy miért. A bútorokat nézi. Úristen, ezek gyönyörűek.
ANDOR Azok. Mindig is adott arra, hogy a legjobb darabokat lopassa ki a díszletraktárból.
ESZTER Ez mind a színházból van?
ANDOR
Még a budi ülőkéje is. Bár hivatalosan az egész Weér-hagyaték… Ez
például gróf Weér Jusztinia szekretere, amiben a brit trónörökössel
folytatott levelezését tartotta... Egyébként Anna Karenina valóban
ebben tartotta Vronszkij gróf leveleit.
ESZTER Ne légy cinikus.
ANDOR Ideges vagyok, nem cinikus.
ESZTER Akkor ne légy ideges. Homlokon csókolja. És mi lett a fél Nagymagyarországgal? 
ANDOR Elfogyott.
ESZTER Mindent elkoboztak?
ANDOR
Ugyan. A munkásosztálynak már csak egy hegedű maradt, de nekik per
pillanat nem volt szüksége mesterhegedűre... Mit a francot csinál ennyi
ideig?
ESZTER Mondta: magára vesz valamit. Én se szívesen fogadnék vendéget otthonkában.
ANDOR Persze... Különben nincs otthonkája. Soha a büdös életben nem is volt egy rendes otthonkája.
ESZTER Hagyd abba, kérlek. Még sose láttalak ilyennek.
ANDOR Tényleg menjünk. Erre senkinek semmi szüksége.
ESZTER
De. Nekem erre szükségem van. Bemutatsz, odaadom a virágot, aztán
megyünk. Ígérem. De látnom kell az anyádat. Könyörgöm, ezt értsd meg.
ANDOR Persze, értem.
ESZTER Szerinted hogy köszönjek neki? Jónapot, vagy kezicsókolom?
ANDOR Tartok tőle, hogy tökmindegy.
ESZTER Ti hogy szoktatok egymásnak köszönni?
ANDOR Holvoltálfiam? Kenyérértanyám.
ESZTER Komolyan kérdeztem.
ANDOR
Én meg komolyan mondtam. Körülbelül harminc éve nem köszöntem az
anyámnak. Mondhatni, nem vagyunk köszönő viszonyban. Ezzel is
éreztetjük a folyamatos együttlétet.
ESZTER Borzalmas vagy.
ANDOR Bemegyek s megnézem, mi a kurva öregistent csinál.
ESZTER Nem szeretnék egyedül maradni.
ANDOR Na látod, azt én sem.
Az anya be. Szolid, de tökéletes ruhát visel, az arca kifestve. Kora ellenére kápráztatóan gyönyörű.
ESZTER
Szinte dadogva, a személyiségétől legidegenebb hangon szólal meg. Kezicsókolom, művésznő.
ANYA
Nem fennhéjázva, inkább közönyösen végigméri Esztert. Ez az?
ANDOR
Eszterhez hasonlóan szintén alig képes megszólalni. Nagyon kérem, anyám...
Eszter
hol Andort, hol az anyát nézi kétségbeesetten. Át akarja adni a
virágot, de nincs kinek, úgyhogy végül leteszi az asztalra.
ANYA
Eszternek, kedvesen, minden manír nélkül. Tudod,
drágám, tiszta apja. Szegény megboldogult férjemnek is ez volt a
kedvenc passziója: hazahozni a szeretőit. Mintha nekünk, nőknek ez
különösebb gyönyör lenne. Pedig rémes, nem? Andornak. Persze, az apádnak azért valamivel jobb ízlése volt.
ANDOR Anyám!
ANYA Éppen beszélgetek, fiam. Légy szíves, ne szólj közbe. Nem illik. Eszternek.
Valóban kifogástalan ízlése volt. A barátnőmet például be is
költöztette a cselédszobába, csak, hogy addig se szenvedjen csorbát az
ízlése, amíg terhes vagyok. Andornak. A csomagokat kint hagytátok az ajtó előtt?
ANDOR Menjünk.
ANYA Ugyan, fiam, csak most jöttetek. Szegény lány még meg se szólalt, pedig csupa kíváncsiság. Eszternek.
Tulajdonképpen megértelek, drágám... Előbb-utóbb díjbeszedő kislánynak
öltöztél volna, hiszen az Úristenre nem lehettél annyira kíváncsi, mint
rám… Mindig csak arra vagyunk kíváncsiak, aki segíthet, vagy aki
tönkretesz. S ez kifejezetten... Andornak. Na, hogy is mondják ezt, fiam? Ez a kedvenc szavad... Eszternek. Igen, kifejezetten emberi.
ANDOR Mondtam, menjünk.  
ANYA
Tudomást se vesz Andorról.
Sajnálom, de túlbecsülsz, drágám. Én már nem tehetek tönkre senkit. És
nem is segíthetek senkinek... Ha ezt a virágot a koporsómra tehetnéd,
azzal se segítenék... Nézegeti a csokrot. Milyen egyszerű és természetes. Ugye, te választottad?
ANDOR
Belekarol Eszterbe. Kértelek.
ANYA Tudod, utoljára Kleopátrát játszottam... de hisz a fiam biztosan mesélte... Andornak. Vagy nem mesélted? Pedig ezt igazán jól lehet mesélni, a nők imádják az ilyen történeteket... Eszternek.
És azt mondja Kleopátra Charmiannak: „Látod, hogy milyen férfi, ugye
látod? Nem szomorú, mert ráragyog azokra, kik szemükkel szeméhez
igazodnak, de nem is víg, mert emlékezete Egyiptomban időzik öröménél.”
ANDOR Anyám!
ANYA Jaj,
fiam... Mitől vagy így kétségbe esve?... Csupán két mondatnyi
Shakespearet idéztem ennek a szegény lánynak. Úgy tűnik, ráfér... Ha
már idehoztad, nem várhatod tőle, hogy ugyanolyan ostobán menjen el,
mint ahogy jött... Lennék inkább illetlen, és mondanám, hogy vidd
garniszállóba, mint a többit?
ESZTER
A sírás határán, inkább csak magának. Úristen, mi maga?
ANYA
Kedvesen. „Semmi több, csak asszony, s épp oly nyomorult szenvedés igáz le, mint a fejőlányt, akire a piszkos dolog marad.” Megigazgatja Eszter kabátgallérját. Milyen csinos kabát... Szolid, de csinos... Hirtelen Andornak. Már beígérted neki a ruhatáramat? Eszter iszonyodva hátrál.
Jaj, kedvesem, ne vegyél mindent ennyire komolyan. Tudom, hogy vele is
beéred, de hogy adhatnám neked azt, amivel nem rendelkezem?...
Csapjalak be? Mondjam, hogy vidd nyugodtan?.. Hát vidd. Köss kötelet a
nyakára, és vonszold el innen. Vigyed! Pauza. Félek, hogy hiába
jöttél ide, angyalom. Semmit nem adhatok, mert semmim nincs. És nem is
kell... Nem kellenek a színházi bútorok és az utángyártott családi
címerek. Még a címlapfotók se kellenek, amiket te a könyvtárból
kilopkodsz az előtanulmányaidhoz... Semmi...  Úgyhogy nem ő zárja rám
az ajtót. A börtönőröm itt van. A szívére mutat. Már ha van itt valami egyáltalán.
Pauza. Andor és Eszter döbbenten állnak. Az anya felveszi az asztalról a virágot, s egy vázában rendezgetni kezdi.
ANYA
Eszternek. Menj el, gyermekem. Még mindig dermedten állnak. Andornak, ugyanolyan kedvesen. Most kértelek, fiam, hogy vidd ki innen. Semmi szükségem rá, hogy a ribancaidnak mutogass.
Eszter zokogva kirohan. Andor még kővé dermedve áll, aztán Eszter után akar menni. Az anya utána szól.
ANYA Soha többé ne merd idehozni a kurváidat. Semmi szükségem közönségre.
ANDOR
Visszafordul. Eszter, anyám! Fehér Eszter! Ezt mostantól tanulja meg! Ezt jobban jegyezze meg, mint a saját nevét!
ANYA Ez az én lakásom. Itt annak nevezem, aminek akarom.
ANDOR Téved, anyám!
ANYA Kurva. Kurva, érted? Utolsó kurva! Az ilyen arra jó, hogy egyszer könnyíts magadon!
ANDOR Nagyon kérem, hallgasson, anyám!
ANYA Idepofátlankodik szimatolni! Néhányszor megbaszták, és máris idelibeg a kis virágocskájával!
ANDOR Azt mondtam, hallgasson!
ANYA A kis Eszterke! Ez próbál engem tönkretenni!
ANDOR Magát már nem lehet tönkretenni, anyám!
ANYA Ez beszéli tele a fejed! Amíg nem tapadt ránk ez a pióca, addig nem mertél így beszélni velem!
ANDOR
Hibáztam, anyám! Mindenki hibázott, aki nem mert magával így beszélni!
Az egész magyar színházi élet hibázott! Egy ócska párttitkár volt az
egyetlen kivétel!
ANYA Hallgass!
ANDOR Minek hallgassak, hiszen már rég beleőrűlt, anyám!... Fenyő elvtárs volt az egyetlen, aki szembe merte magát köpni!
ANYA Engem az Úristen se mert volna szembe köpni!
ANDOR Láttam, anyám! Az Úristenig meg a büdös életben nem jutott el!
ANYA Nem láttál semmit! Te nem voltál ott!
ANDOR Hol nem voltam, anyám?! Torka szakadtából üvölt. Mossa le az arcát! Hiába ken rá egy kiló alapozót! Teljes erőből szembe köpi az anyát. Azt mondtam, mossa le!