Bartis Attila és fordítója, Kornitzer László a berlini Holtzendorffplatz Galéria (Heilbronner Strasse 11 10711 Berlin) vendége lesz november 14-én. A felolvasás és beszélgetés este 8 órakor kezdődik.

Sokak véleménye szerint a remény erőt ad, mások, akik már sokat reménykedtek, akik nemcsak félszívvel, hanem igazán reménykedtek, ezzel szemben tudják, hogy éppen fordítva van: a reményhez erő kell. Sokkal több erő, mint a reménytelenséghez.
Bartis Attila

Tudjuk, nagyon is jól tudjuk, hogy a csomagolás a második legfontosabb dolog az ember életében. Hogy a legfontosabb alatt mindig ott lapul egy vulkánfíber koffer, amit majd ezzel a legfontosabbal kell teletömni.
Vannak, akik azt mondják, hogy ami a legfontosabb, az nem csomagolható, mások, hogy egyetlen alapcsomag van, a tiszta alsó és a fogkefe, megint mások, hogy ahol csomagolni kell, ott nem is érdemes csomagolni, de mind a hármat cáfolom.

Előbb egy nájlontányért ringattak odébb a hullámok, aztán egy nájlonpoharat, aztán valami mást. Sötét volt, jövevény nem láthatta pontosan, mi az. Az egyik helybéli férfi felállt, két lábától megfogta a kávéházi nájlonszéket, és a háttámlát maga előtt úsztatva besétált a langyos tengerbe. Elszlalomozott a gyorsétkezdés vacsora maradékai között, a támlát óvatosan a víz alá merítette, mint egy rá-kászhálót, majd egy hirtelen mozdulattal kiemelte a valamit. Jó tíz méterről az éjszakában még mindig csak futball-labdának látszott.

Úgy alakult az életem, hogy ez idáig egyetlenegyszer voltam börtönben; akkor is mindössze fél napig, ráadásul szabad akaratomból, egy forgatócsoporttal. Bizonyos értelemben szerencsésnek vagyok mondható, hiszen akár fél napot is bör-tönben tölteni igen ritkán elhatározás kérdése. Persze, van olyan, hogy az ember reggel felkel, megborotválkozik, villásreggelizik, aztán felveszi az egyenruhát és bemegy a börtönbe. Mondom, ilyen is van, de az más. Meg olyan is van, hogy amikor lehull az első hó, látványosan eltulajdonít valamit a boltból.

Die Apokryphen des Lazarus
Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 2007
Ford.: Kornitzer László
= A Lázár-apokrifek

La Tranquillité
Actes Sud, 2007
Ford. Natalia és Charles Zaremba
= A nyugalom

Sessizlik
Destek Yayinlari, Ankara, 2007
Ford. Sevgi Can Yagci
= A nyugalom

Tihna
Paralela 45, Pitesti, 2006
Ford. Anamaria Pop
= A nyugalom

A nyugalomból ismerős próza folytatódik itt, szó sincs fajsúly nélküli lebegésről vagy a tárcákban szokásos felejthető szórakoztatásról, Bartis komor világokat épít és mozgat az írásokban...
Nem teljesen értem a kötetnek ezt a szerencsétlen, utánérzős (és kicsit nyegle) felütését, ugyanis a címadó szöveget követő tizenegy történet egyáltalán nem ilyen. A nyugalomból ismerős próza folytatódik itt, szó sincs fajsúly nélküli lebegésről vagy a tárcákban szokásos felejthető szórakoztatásról, Bartis komor világokat épít és mozgat az írásokban...

Valaki azon kesereg, hogy Bálint Tibor és Gion Nándor halálával oda lett a jó magyar elbeszélés. Igaza van, ha csupán őket olvasta, másképp marhaság. Bartis Attila kötete az idei könyvhéten jelent meg. Ámbár a tizenkét írás kétfelé is kifut az "elbeszélés" definíciójának keretei közül. Egyrészt a "tárca" a fogalomhasználat gyakorlatában kevesebbet jelent, másrészt viszont a "tizenkét" többet - nem mindig, de itt igen: ugyanis a tárcák drámaian föl vannak fűzve az év madzagára. Az évről szólnak, örvénylő, le-lebukó, fel-felmerülő hordalékáról. Másképp mondva: olyan ez a könyv, mint egy igazi folyó, de nem a víz számít, hanem a víz mélye, a kavargása, a nyújtózkodó halhát...

„Boldog karácsonyt” – kezdi valamikor 2003 decemberében vagy 2004 januárjában Bartis Attila első, az ÉS-ben megjelenő tárcáját, aminek helyből a legelején felsorolja azokat a körülményeket, amelyek a tárcák megírásában gátolnák. Féltucatnyi „vagy” közt a következőket is olvashatjuk: „nagyon gyorsan megfeledkeznék róla, hogy az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően egy könnyed, szellemes műfaj”. Nincs is ezzel semmi baj; csak miután végigolvastuk az év minden hónapjára kijutó szöveget, akkor gondolkozhatunk el esetleg azon, hogy akkor hogy is van ez? itt egy gyűjteményes kötet, amelyben elvileg könnyed, szellemes tárcák szerepelnek. És bár szellemesnek szellemesek, egyik sem mondható igazán könnyednek. Ha tehát Bartis Attila erről már helyből az elején megfeledkezett, hogy sikerült mégis rendre megírnia az összeset?

Bartis Attila új kötete tizenkét történetet tartalmaz, melyek az Élet és Irodalom tárcarovatában jelentek meg. A fiatal írónak ez a negyedik könyve. Tizenkét hónap, tizenkét történet. A Lázár apokrifek egy /lapzártától lapzártáig tartó/ év dokumentumai - bizonyos értelemben már-már napló. S bár az Irodalmi fogalomtár szerint a tárca alapvetően könnyed, szellemes műfaj, Bartis mégis Istenről mesél nekünk tizenkét igaz történetet. Vagy "arról, hogy üres volt a helye. Vagy nem is volt üres, csak Ő nem látszott rendesen.