Gaál Tekla: Egy fióknyi fecniLitera, 2006. 01. 06.

Végül pedig mindig ott van Goethe,
ráadásul pont az ágy mellett,
karnyújtásnyira, akitől soha nem olvastam annyit,
hogy nyugodt lelkiismerettel tudjak aludni.

A litera szerkesztősége nevében gratulálok a Südwestrundfunk (SWR) rangos sikerlistáján elért első helyezésért, melyet az elmúlt év második felében németül is megjelent A nyugalom (Die Ruhe, Suhrkamp Verlag) című regényével ért el. Mit jelent Ön számára ez az elismerés? Mennyire tartja fontosnak és hangsúlyosnak a külföldi jelenlétet és szereplést?

Köszönöm. Szinte minden méltatásnak örül az ember, ennek pedig különösen. Azt tudtam, hogy sokat jelent ez az elismerés, de a hazai sajtó reakciójából ítélve még annál is többet, mint gondoltam. Mi tagadás, kissé meg is lep, hogy a hírnek itthon mekkora visszhangja van. Természetesen nagyon fontos a külföldi megjelenés, bár ez nem önmagában, hanem a fogadtatással együtt igazán érdekes. Hogy melyik szöveg hol, milyen értelmezést nyer, mi marad meg, vagy mi vész el belőle, hová tolódnak a hangsúlyok. A kinti kritikák alapján például úgy tűnik, hogy német olvasatban a rendszerváltás az egyik leghangsúlyosabb motívuma a regénynek. Emlékeim szerint az itthoni kritika, ha nem is egyáltalán, de szinte alig foglalkozott a szöveg erre vonatkozó részével, attól függetlenül, hogy éppen dicsérte, vagy szidta a könyvet. Ami nem föltétlenül baj, de mindenképpen elgondolkodtató.

Eleve nagy várakozással fogadták a regényt, a perlentaucher.de német internetes portál őszi nyomdakész ajánlójában már megjelenés előtt hosszan szerepelt, a megjelenés után pedig vitathatatlanul elsőrangú kritikák jöttek le több jelentős napilapban. Méltató recenziót olvashattunk többek között a Neue Zürcher és a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain is. Ön szerint miért ilyen sikeres ez a regény Németországban? Mi lehet az, amiért a németek megkülönböztetett figyelemmel fordulnak A nyugalom felé?

Meglehetősen keveset tudok a német irodalmi életről, a német olvasókról meg szinte semmit, így nem tudom megítélni, valójában minek köszönhető ez a megkülönböztetett figyelem. Igaz, valószínűleg a magyar olvasók esetében se tudnám. Még azt sem tartom kizártnak, hogy nem pusztán A nyugalom, hanem maga az irodalom is másfajta figyelemben részesül, mint idehaza.
A regény Ágnes Relle fordításában került kiadásra Németországban. Milyennek találja a fordítást? Mennyire vett részt a fordítói munkában?
Nem beszélek németül, így csupán a visszajelzésekből tudhatom, milyen lett a fordítás. Ágnessel végig leveleztünk a munka során, és már a kérdésekből is kiderült mérhetetlen odafigyelése. Minden fordítás vérveszteséggel jár, de az összes felmerülő problémánál azt éreztem, nagyon pontosan tudja/érzi, mit miért szabad, vagy kell feláldozni. Kizártnak tartom, hogy az ő munkájának elismerése nélkül lehetne a könyv sikeréről beszélni. Egyáltalán, kizártnak tartom, hogy nélküle most sor került volna erre az interjúra.

Tárgyalnak-e a Suhrkamp kiadóval újabb német megjelenés ügyében? Ha igen, mit olvashatnak Bartis Attilától legközelebb a német olvasók?

Sajnos még azt sem tudom, hogy a magyar olvasók mit olvashatnak legközelebb. Így nem valószínű, hogy a közeljövőben újabb kötet jelenjen meg németül.

A Nemzeti Színház három éve játssza nagy sikerrel A Nyugalom alapján készült színdarabot, az Anyám, Kleopátrát. Tervezik-e esetleg a darab németországi bemutatását?

Nem tudok róla. Más külföldi bemutatók lehetősége felmerült már, a varsói tűnik a legvalószínűbbnek, de német színháztól még nem kerestek meg.

Értesüléseink szerint Az Unio Film a regényből készült forgatókönyv megfilmesítését tervezi, melyre Alföldi Róbertet kérte fel rendezőnek. Mikortól lesz látható a mozikban? Lehet már tudni, hogy kik fognak szerepelni a filmben?

Valóban készül játékfilm a regényből, Alföldi rendezi, Garaczi írja a forgatókönyvet, Bodzsár István a producere, de a szereposztásról nem az én tisztem nyilatkozni. Ami a bemutatót illeti, szívesen mondanám, hogy december, de attól tartok, ez nem rajtam, és még csak nem is Alföldin múlik, hanem a magyar filmművészetre szánt, igen szerény állami pénzeket elosztó kuratóriumokon.

2006-ban és 2007-ben Németországban magyar kulturális évad lesz. Ön is részt vesz majd a magyar kultúra, a magyar irodalom ottani népszerűsítésében?

Nem tudom. Meghívtak ugyan már néhány rendezvényre, de ezek közül egyik sem kötődik a magyar évadhoz. Ettől még természetesen a magyar kultúrát fogom „népszerűsíteni”.

A német írók közül ki/kik azok, akiket szívesen olvas, illetve akár hatással is vannak az Ön műveire?

Heinrich Böll, Thomas Mann, Günter Grass, Thomas Bernhard – azt hiszem, a német írók közül én is tőlük olvastam a legtöbbet, csakúgy, mint annyian. Meg, persze, Kafkától, csak ő valahogy nem mint német író jut az ember eszébe, hanem mint Kafka. Végül pedig mindig ott van Goethe, ráadásul pont az ágy mellett, karnyújtásnyira, akitől soha nem olvastam annyit, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjak aludni. Ami viszont a hatást illeti, azt hiszem, annak mérlegelése sokkal inkább az irodalmárok dolga, sem mint az enyém.

Jelenleg a literán is láthatók Burger Barna fotói, melyek az általa szerkesztett kötetből maradtak ki. A könyvben az egyes képek mellé mindegyik író választott egy-egy mottót a képek mellé – egyedül Ön nem. Volt ebben valami szándékosság?

Volt.

Min dolgozik Bartis Attila mostanában? Mit olvashat tőle hamarosan a magyar olvasóközönség?

Nagyon sok befejezésre, vagy elkezdésre váró munka torlódott össze az utóbbi időben, ráadásul folyamatosan attól félek, hogy esetleg többet vállalok, mint amennyit vállalható módon teljesíteni tudok. És a túltermelés senkinek se tenne jót. Természetesen ezen munkák mindegyike fontos, de egyben az egész valahogy mégse szól másról, mint halogatásról, kivárásról. Persze, hogy regényt szeretnék írni. De öt éve egy fióknyi fecninél tovább még nem jutottam.

Forrás: litera.hu