Romlás(Részlet a darabból)

1.
Tágas műterem, alig pár bútorral. Heverő, lámpák, reflektorok. Oldalt spanyolfal, mellette kerekes állványon ember nagyságú tükör, egy másik állványon harmonikás fényképezőgép. Nagy ablak, a bejárati ajtón kívül még egy járat a sötétkamrába, meg egy a hálóba. Középen, a dobogón egyetlen tonettszék. Legszerencsésebb, ha a helyszínváltást a műterem és a lakás között mindössze egy-két díszlet cseréjével (pl. dobogó helyett íróasztal), esetleg fényváltással jelzik. András és Ágnes be.
ÁGNES Maga igazi fényképész, vagy csak így szedi fel a nőket?
ANDRÁS Lelkes amatőr vagyok.
ÁGNES Feleség?
ANDRÁS Van.
ÁGNES Gyerek?
ANDRÁS Nincs.
ÁGNES Miért?
ANDRÁS Vesse le a kabátját.
ÁGNES Miért?
ANDRÁS Mert tejben-vajban fürödtünk, és féltettem a Kánaánt.
ÁGNES Nem hiszem.
ANDRÁS Akkor biztosan valami mást féltettem.
ÁGNES És? Sikerült megőriznie?
ANDRÁS Körbemutat. Nem látja? Tágasabb kripta, mint egy alkirályé.
ÁGNES Csak az epés cinizmusát látom.
ANDRÁS Rossz szeme van.. De szép, mint a jégvirág.
ÁGNES Eddig ez volt az első kedves szava.. Nem is értem, hogy jutottunk el a villamosmegállótól idáig.
ANDRÁS Úgy, hogy egyikünk se ment sehova.
ÁGNES És ez magának elég?
ANDRÁS A jelek szerint magának is.
ÁGNES Zavartan. Szóval pocsékul élnek, szeretőt tartanak, de inkább nem válnak el, mert közös a nyaraló.
ANDRÁS Valamivel bonyolultabb, de mondjuk.
ÁGNES Mennyivel bonyolultabb?
ANDRÁS Sokkal. Például szeretem a feleségem.
ÁGNES Akkor minek fényképez más nőket?
ANDRÁS Becsvágyból. Hírnévért, pénzért, meg, mert ez az egyetlen, amihez értek.
ÁGNES Tehát mégsem lelkes amatőr.
ANDRÁS Nem.. Vetkőzzön le.
ÁGNES És nőkön kívül még mit fényképez?
ANDRÁS Felhőket.
ÁGNES Semmi más?
ANDRÁS Semmit. Fele-fele.
ÁGNES A lelkes amatőr megnyugtatóbb volt, mint a hivatásos őrült.
ANDRÁS Szerencsére egyikünk sem nyugalomra vágyik.. Azt kértem, vetkőzzön le.
ÁGNES Tétován gombolni kezdi a blúzát. Nem így képzeltem.
ANDRÁS Félreértett. Tényleg fényképezni akarom.
ÁGNES Tudom. Egyébként nem vetkőznék.
ANDRÁS Fotózták már?
ÁGNES Csak az apám.
ANDRÁS Akkor jó.
ÁGNES Ő valóban lelkes amatőr volt.. Falun laktunk, szerzett valahonnan egy Zorkijt, és egy nyár alatt a plébánostól a párttitkárig lefényképezett mindenkit, csak, hogy meg ne haljanak. Egyszer..
ANDRÁS Most ne mesélje el.
ÁGNES Döbbenten. Csak gondoltam..
ANDRÁS Sajnálom, de most nem tudok a gyerekkorára figyelni. És nem szeretnék illedelmesen bólogatni, ha már eddig nem hazudoztunk egymásnak.
ÁGNES Legalább a nevem megkérdezhetné, mielőtt levetkőzöm.
ANDRÁS Lázár Ágnes. A villamoson bemutatkoztunk.
ÁGNES Tényleg nem értem, miért nem hagyom itt a lámpáival meg sötétítőivel.
ANDRÁS Odamegy, két kézzel megfogja az arcát, és homlokon csókolja. Mert Lázár gondolt egyet, és halottaiból feltámasztá az Urat.
ÁGNES Kettő.
ANDRÁS Mi kettő?
ÁGNES Egy óra alatt már másodszor mondott nekem szépet.. Nincs valami itala?
ANDRÁS Ásványvíz.
ÁGNES Az nem jó. Pertut szeretnék inni, mielőtt a melltartómat is leveszem.
ANDRÁS Maradjunk a magázásnál. Három lépés távolságból könnyebben tudok szépeket mondani.
ÁGNES ..Akkor menjen egy kicsit hátrébb.
ANDRÁS ..Na dolgozzunk. Ágnes levetkőzik, meztelenül a dobogón álló székre ül. A férfi beállítja a lámpákat, majd középre hozza a gépet. Minden mondat után vaku villan, a padlóra dobálja a kitépett Polaroidokat.
ANDRÁS Ne rám, hanem a lencsébe nézzen.
ÁGNES Így jó?
ANDRÁS Igen. Csak egy kicsit nyálazza meg az ajkát.
ÁGNES Ki kellett volna fessem magam.
ANDRÁS Majd később kifesti.. Tegye szét a lábát.
ÁGNES Azt hittem, azért rólam is akar tudni valamit.
ANDRÁS Igen. Úgyhogy tegye szét a lábát.
ÁGNES Csak azt ne higgye, hogy ez művészet.
ANDRÁS Már egy órája szarok a művészetre.
ÁGNES Három.
ANDRÁS Elszóltam magam.. Egy kicsit feljebb az állát.
ÁGNES Hisz Istenben?
ANDRÁS Persze, hogy hiszek. Mér ne hinnék?
ÁGNES Akkor jó.
ANDRÁS Most ne beszéljen.. Ez szép, maradjon így.
ÁGNES Így fáj a nyakam.
ANDRÁS Nem baj.. Hunyja le a szemét.
ÁGNES Én hiszek.
ANDRÁS Mondtam, én is.. Vegye el onnan a kezét, látni akarom a pináját.
ÁGNES Undorodom ettől a szótól.
ANDRÁS Na látja, én a vaginával, meg a puncival vagyok ugyanígy.
ÁGNES Nem muszáj mindennek kimondani a nevét.
ANDRÁS Akkor tegye egy kicsit jobban szét a micsodáját, mert hogyismondjákolni akarom az izéjét.
ÁGNES Miért jó magának, ha közönséges?
ANDRÁS Nem jó, csak az ivarszervekkel ugyanaz a helyzet, mint az Úristennel. Egyiknek se tudjuk a nevét.
ÁGNES Akkor se mindegy, mit mondunk helyette.
ANDRÁS Lehet.. Így szép. Ne mozduljon.
ÁGNES Begörcsöl a lábam.
ANDRÁS Mondtam, maradjon így. Most gyönyörű.
ÁGNES Tényleg begörcsölt.
ANDRÁS Mára ennyi. Odadob egy köpenyt. Ezt kapja magára.. Kíváncsi a képekre?
ÁGNES Már készen is vannak?
ANDRÁS Újabban mindennel sietek. Összeszedi a padlóról a képeket.
ÁGNES A polaroidokat nézi. Jézusom, ezek gyönyörűek.
ANDRÁS Miért? Kétségei voltak?
ÁGNES Nem, csak valahogy nem erre számítottam.. Azt hittem, olyan beállított, túlszép képek lesznek, mint a férfimagazinokban.
ANDRÁS Úgy látszik, a maga elfojtott exhibicionizmusa még velem is csodát tesz.
ÁGNES És az aktok?
ANDRÁS Nincsenek aktok. Kizárólag portrékat készítettem.
ÁGNES Azt ne mondja, hogy itt ülök megfagyva, meztelenül…
ANDRÁS ..széttárt lábakkal, kiszolgáltatottan…
ÁGNES Igenis kiszolgáltatottan! És maga csak nézeget, meg portrékat készít!
ANDRÁS Nem értem. Az előbb mintha azt mondta volna, hogy gyönyörűek.
ÁGNES Nem érti? Van mersze azt mondani, hogy nem érti?
ANDRÁS Van.. Maga tényleg azt hiszi, hogy ugyanolyan a tekintete meztelenül, mint garbóban?
ÁGNES ..Adjon valamit inni.
ANDRÁS Kinyitja az ásványvizet. Legközelebb majd veszek bort.
ÁGNES Valóban? És miből gondolja, hogy lesz legközelebb?
ANDRÁS Mostantól egy évig magát fogom fényképezni.
ÁGNES Még garbóban sem.
ANDRÁS Dehogy nem.
ÁGNES És szabad tudnom, miért pont egy évig?
ANDRÁS Mert tegnap rólam is készítettek egy elég jó képet. A zakózsebből kivesz egy összegyűrt röntgenfelvételt, Ágnes mögé áll, a fény felé tartja a filmet. És a fényképész szerint még nagyjából egy évem van hátra.
Pauza
ÁGNES ..Ezt ma már tudják..
ANDRÁS Nem tudják.
ÁGNES De. Sokan még száz évig..
ANDRÁS Ez egyedül rám tartozik. És a legkevésbé sem magára.
ÁGNES ..A felesége tudja?
ANDRÁS Persze, hogy tudja.
ÁGNES És? Rá nem tartozik?
ANDRÁS Nem. És mondtam, magára sem.
ÁGNES Ezt az egyet nem maga dönti el.. Fehéret vegyen. Fehér félédeset.
ANDRÁS Rémes az ízlése.
ÁGNES A szája elé húzza, és megcsókolja a férfi tenyerét. Az.
ANDRÁS Na öltözzön, mert még dolgoznom kell.
ÁGNES Öltözni kezd. Azt hittem, készen vannak. Mit csinál még velük?
ANDRÁS Megkeresem a felhőiket.
ÁGNES Mit?
ANDRÁS Mondtam, megkeresem a felhőiket. A szekrényre mutat. Ott van a szekrényben tízezer felhő, kiválasztom, melyik hasonlít a leginkább magára, egymás mellé teszem őket, nézegetem, átrendezem, és ezt az egészet gátlástalanul úgy hívom, hogy munka.
ÁGNES Minden nőt összefelhőz?
ANDRÁS Nem. Csak mától felhőzöm össze őket.
ÁGNES Minek fényképezett ennyi felhőt?
ANDRÁS Amiért az apja lefényképezte a paptól a párttitkárig az egész falut. Hogy ne haljanak meg.
ÁGNES ..Azt mondta, nem érdekli.
ANDRÁS Azt mondtam, most nem tudok rá figyelni. Nem azt, hogy nem érdekel.
ÁGNES Mindig ugyanolyan gyorsan fog kitenni, mint ahogy levetkőztet?
ANDRÁS Lehet.. Holnap feketébe jöjjön. Gondolom, van fekete ruhája.
ÁGNES Van.
ANDRÁS És fesse ki magát. Jó alaposan, mintha operabálba menne.
ÁGNES Még soha nem voltam operabálban.
ANDRÁS Akkor épp itt az ideje. Nyolckor várom.
ÁGNES Nem lehetne inkább kilenc? Egy ismerősömmel meg van..
ANDRÁS Az ismerősei érjenek rá hattól, vagy jövőre.
ÁGNES Igenis. Holnap feketében, kifestve, nyolcra jövök az operabálba. Kinéz az ablakon. Van egy ernyője?
ANDRÁS Van. De szebb lesz a haja, ha elázik.
ÁGNES Azt maga úgyse látja.
ANDRÁS Majd elképzelem.
ÁGNES Ahhoz nem kell eláznom, hogy elképzelje.
ANDRÁS Kivételesen igaza van. De ez nem jogosítja fel arra, hogy feleseljen. Hosszan szájon csókolja, majd ajtót nyit. Ágnes zavartan áll egy ideig, aztán szó nélkül elsiet.