Bartis Attila: A páva

Aztán amikor anyám valahogy összeszedte magát, és segített az ezredes holttestét a munkaszolgálatos apám szobájába vinni, akkor röppent be az ablakon a páva. - A Hévíz folyóirat idei második számából Bartis Attila A páva című regényrészletét ajánljuk.

Bartis Attila Nádas Péter fotóihoz

Nádas Péter október 14-én lesz 70 éves. Ebből az alkalomból kortárs írókat kértünk, hogy Nádas egy-egy régi fényképéhez írjanak pár sort - gondoljanak mögé történetet, fűzzenek hozzá reflexiót. A hét minden napján jelentkező sorozatunk ötödik darabját Bartis Attila jegyzi.

Amennyit tudok a szabadságról...

Amennyit tudok a szabadságról, azt akkor tudtam meg, amikor elköszöntem Berényinétől és elindultam a Kálvin tér felé. Már abban az esetben, ha szabadság alatt nem a berepülő pilóták eufóriáját értjük, vagy a választási jogot, vagy, hogy erkölcsi normáink szerint ítélhetünk és dönthetünk, s e döntés ráadásul kivételesen egybevág a legtitkosabb vágyainkkal és érzelmeinkkel. Ha a szabadság nem a fehér papír fekete tintával. Ha nem négy kifeszített húr, vagy tízezer orgonasíp.


(miskolci beszéd)1

A miskolci Ünnepi Könyvhét megnyitószövege


Tisztelt közönség!

A könyv, amit ma ünneplünk, sokkal régebbi, mint az írásbeliség. Pontosan egyidős az emberrel, de még az Úristennel is. A könyv nem más, mint a gondolat ember nélküli jelenléte. S ahogy az első könyv csak egy kormos kéz lenyomata volt a sziklafalon, úgy szinte biztos, hogy az utolsó könyv sem egy nyomtatott áramkör lesz, hanem egy kormos kéz lenyomata a betonon. Amit pedig ez a két kéz közrefog, az a kultúra. Tulajdonképpen ezt ünnepeljük ma. És az, hogy szidjuk-e épp, vagy istenítjük, szinte mindegy. Ez maga az életünk. A sok-sok élet összeadva pedig maga a történelem. Így az, hogy csak az ember olvas, nem pusztán annyit jelent, hogy csak az ember ír. Hanem hogy csak az embernek van történelme. Pont olyan történelme van, amilyent a kormos kezével megír.


Bartis Attila - Kemény István: A félszent

Tragédia három felvonásban

ELSŐ FELVONÁS

avagy a bolond első története

PAOLO, Firenze ura

YVETT, a felesége

ARNOLD, a hős

MARCO, a szolgája

KORNÉL, a bolond

HISZTÉRIOSZ, a beszélőnevű

GEDEON, az öreg szolga

FRANCESCA, a cselédlány

TEOFIL, a görög

ZÉNÓ, a másik görög

ELSŐ KERESZTES

MÁSODIK KERESZTES

HARMADIK KERESZTES

ELSŐ APRÓD

MÁSODIK APRÓD

HARMADIK APRÓD

MADÁM, a madam

ELSŐ KURVA

MÁSODIK KURVA

HARMADIK KURVA

NEGYEDIK KURVA

A VAK, akinek egy kis csoda kell

Valamint katonák, színházi

alkalmazottak és nyomorékok.


Romlás

(Részlet a darabból)

1.

Tágas műterem, alig pár bútorral. Heverő, lámpák, reflektorok. Oldalt spanyolfal, mellette kerekes állványon ember nagyságú tükör, egy másik állványon harmonikás fényképezőgép. Nagy ablak, a bejárati ajtón kívül még egy járat a sötétkamrába, meg egy a hálóba. Középen, a dobogón egyetlen tonettszék. Legszerencsésebb, ha a helyszínváltást a műterem és a lakás között mindössze egy-két díszlet cseréjével (pl. dobogó helyett íróasztal), esetleg fényváltással jelzik. András és Ágnes be.


Anyám, Kleopátra

Részlet az Anyám, Kleopátra című darabból


Andor és Eszter be, a lánynál virágcsokor.




ANDOR

Beszól az anya szobájába. Szeretném, ha megismerné Esztert, anyám.


ANYA

Bentről. Tényleg? Egy pillanat, drágám, csak magamra kapok valamit.


ESZTER Azt hiszem, tévedtél. 


ANDOR Nem tévedtem. Utoljára hatéves koromban szólított drágámnak.


ESZTER Színésznő. Nem várhatod el, hogy ne szerepeljen.


A séta

(részlet a regényből)

(…)

Egy napja ért véget a forradalom, de még nem érkezett semmi a helyébe. Ez az idő, akár a szántóföld két ország között. És nagyon beleillettem ebbe az időbe. Mozdulatlanul álltam két napon és éjjen át, úgy ahogy Adél magamra hagyott.


GYERGYÓ ÉGHAJLATA avagy a megérkezés története

Bodor Ádámnak, 2006-ban

A peronról már csak valami maradék visszfény látszott a délutánból, ahogy a jéggé dermedt hegygerinceken siklik a Maros-völgy felé. A forgalmista megvárta, amíg az öregasszony leszedi a két kosarat meg a zsákot, aztán intett a mozdonyvezetőnek, hogy indulhat tovább. Felszálló nem volt.


KÁROLY avagy az irodalom története

Élt hajdan Marosvásárhelyen egy Piros Károly nevezetű fiatalember, aki csótányirtással és egértelenítéssel foglalkozott. Az erdőn túlról érkezett, egyik lába négy centivel rövidebb volt mint a másik, és ezerkilencszázhetvenhárom március hatodikáig nem szerette senki. Aznap viszont amint befejezte a csótányirtást, úgy döntött, hogy oldaltáskájából nem a számlafüzetet veszi elő, hanem a vonalasat.